A Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör 1961-ben alakult. Tavaly, azaz 2021. december 17-én ünnepeltük megalakulásunk 60. évfordulóját. Az Egyesület tevékenysége, bemutatása: Az Egyesület, mint szervezet, az 1997. évi CLVI. Tv. 26.§ c pontjának 4. alpontjában foglalt nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretszerzés, az 5. alpontjában foglalt kulturális, a 6. alpontjában foglalt kulturális örökség megóvása, a 13. alpontban foglalt, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos tevékenységet folytat. Az Egyesület működése olyan közösségi célú, önkéntes és öntevékeny társuláson alapuló kulturális tevékenység, amely a szülőföld, a lakóhely, szűkebb és tágabb haza történetének, természeti és gazdasági értékeinek, életének, kulturális hagyományainak megismerését és megismertetését, tiszteletét és gyarapítását szolgálja közhasznú szervezetként. Egyesület tagjai vállalják a nemzeti tudat ébrentartását, a hagyománykincs ápolását, segíti az értékmentő és őrző kezdeményezéseket, a kulturális örökség megóvását. A Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör alaptörekvései között fontos szempont, hogy erősítse a városban élők lokálpatriotizmusát, ezáltal növelje az identitástudatukat. Az egyesület célkitűzései között prioritással bír a kulturális örökség ápolása, Siklós város és környéke múltjának feltárása, hagyományok ápolása. Felvállalja a város történelmi emlékeinek gondozását, jeles történelmi események megfelelő bemutatását, konferenciák, kulturális rendezvények, tudományos ülések szervezése által. Az egyesület céljai közül talán legfontosabb, egy aktívan együttműködő, egymást segítő, támogató közösség formálása. Kiemelkedő fontosságú Siklós értékeinek bemutatása, és ismertségének növelése. Tettük ezt azért, hogy a siklósiak jobban megértsék a bemutatott örökséget, és jobb legyen a viszonyuk az értékek megőrzéséhez. Főbb programjaink: Állami és nemzeti ünnepeink, mint például március 15., augusztus 20. és október 23.-a szervezése. A Nemzeti Gyász-napján az Aradi Vértanúkról való megemlékezés. "Malenkij robot" Idén, már 21. alkalommal szerveztük, amúgy, minden év ajanuár 16-án tartjuk a kényszermunkára elhurcoltakról való megemlékezést. Minden alkalommal jeles előadók vettek részt, többek közt: Pap Lajos professzor, Jókai Anna író, Andrásfalvy Bertalan, Hende Csaba miniszter, Gáncs Péter a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke stb. Párizsból 1987-ben hazahozattuk gróf Batthyány Kázmér földi maradványait, amit a siklósi vár kápolnájában helyeztünk el. Tudományos konferenciát szerveztünk gróf Batthyány Kázmér születésének 200. évfordulójára. Történészek és tudományos munkatársak bevonásával. Siklós Város monográfiájának elkészítése és kiadása, „Város a Tenkes alján” címmel. Ez szponzorációból és városi támogatásból valósult meg, még 2000-ben. Feldolgozza a város demográfiáját, történelmét egészen a paleolit kortól kezdődően a XX. szd közepéig. Megjelentettük a „Siklósi Arcképcsarnok” című kiadványt, amelyben jeles és ismert siklósi személyiségeket mutattunk be. Hadtörténeti konferenciát szerveztünk, „Határok és őrzőik a magyar történelemben” címmel, a Siklósi Várban. Történelmi vetélkedőt rendeztünk közösen a Járási Hivatal – Helyi Védelmi Bizottságával közösen a közoktatási intézmények számára, „Honvédelem a múltban”
Az előzmények 1942-45-re nyúlnak vissza. Gróf Benyovszky Móric özvegye a várat eladta a Magyar Államkincstárnak 1942-ben, 600.000.- pengőért, ezek után a magyar honvédség vette birtokba. Lényeges átalakítások kezdődtek, amikor a magyar honvédség után a német katonaság vette tulajdonba a várat (nem vételár révén, hanem hatalmi erővel) és munkaszolgálatosok bevonásával nagy volumenű bontási munkákba kezdtek az épületegyüttes északi szárnyán. Tervük az volt - tudomásom szerint- hogy német tiszti üdülőt alakítsanak ki. (Ezt az elképzelést, illetve tervet megerősítette az a német volt katonatiszt is, akivel véletlen folyamán találkoztam 1964-ben Nürnbergben, egy ottani lakos otthonában. Elmondta, hogy ő volt megbízva azzal az építkezés- illetve átalakítási munkálatok vezetésével, amelyek során a siklósi várat német katonai tiszti üdülővé tették volna alkalmassá. Azonban, a háború, illetve a hadi események alakulása megakadályozta az elkezdett munkálatok befejezését. A háború végén egy romhalmaz maradt a helyszínen. A várudvar tele volt építési törmelékkel. A várnak nem volt gazdája, az őrizetlen épületbe bárki bejuthatott. A helyi lakosok közül többen ki is használták a lehetőséget, és főként becses bútorokat tulajdonítottak el. Ugyanakkor feldúlták az irattárat is (ahogy számos szemtanú ezt igazolta) az irattár helyiségében "térdig lehetett járni" a régi papírok között. A siklósi piacon több kofa a várból származó okmányokba, levelekbe csomagolta pl. a sült gesztenyét, és az egyéb portékát. Az irattár kérdése 1946-ban rendeződött, ugyanis az akkori magyar honvéd-kiegészítő parancsnokság siklósi parancsnoka, név szerint dr. Szunyoghy Lajos, intézkedett az iratok összegyűjtéséről, és biztonságba helyezéséről. Felkérte a Siklósi Polgári Fiúiskola tanulóit, akik az iratanyagot elszállították a korábbi csendőrlaktanya raktárába. Később az iratanyagot Budapestre jutatta és nyugdíjas évei alatt rendezte. Szunyoghy halála után (1969) az örökösök a ládákba rendezett anyagot elszállították Pécsre, a Baranya Megyei Levéltárba, ahol ma már az irattári szabályok szerint rendezett állapotban van és hozzáférhető a kutatók számára. Egy másik szomorú esemény volt, hogy a várkápolnában, feltehetően ugyancsak siklósi egyének feltörték az 1937-ben elhunyt Benyovszky Mór kriptáját, kincs után kutatva. Miután kincset nem találtak, a csontokat a kriptából kiszórták. Később a csontok visszakerültek a kriptába. Évek teltek el úgy, hogy bárki, vagy bármely szervezet, hatóság a vár védelme, állagmegóvása érdekében lépéseket tett volna.
Megalakulás. 1961. december 17-én dr. Bakó Géza, Siklós nagyközség tüdőgondozójának főorvosa összehívott egy kis csapatot, a siklósi vár sorsáért aggódó embereket, és velük megalakította a Siklósi Várbaráti Kört. Akkor 28-an írták alá az alapító okiratot. Legfőbb célként tűzték ki a siklósi vár megmentését. Számukra példát szolgáltatott a 2 évvel korábban megalakult Szigetvári Várbaráti Kör tevékenysége, célkitűzése is. Úgy gondolták, hogy elsősorban a Magyar Államkincstár figyelmét kell felhívni a sürgős beavatkozásra. Ugyanakkor a Siklós Nagyközségi Tanács V.B., a Siklósi Járási Tanács V.B., a Siklósi Járási Hazafias Népfront, a Siklósi Járási Pártbizottság, a Baranya Megyei Tanács V.B. és a Baranya Megyei Pártbizottság illetékeseit is megkeresték és segélykérően tárták fel a vár épületegyüttesének pusztuló állapotát. Az eredmény 15 millió forint összeg kiutalása volt, amely pénzből végrehajtható lett egy igen alapos állagmegóvási és restaurálási munka. 1964 nyarán már olyan állapotban volt a vár, hogy megrendezhetővé vált az első nemzetközi fúvós várfesztivál. Betelepülhetett a várba a Baranya Megyei Idegenforgalmi Vállalat, amely megnyithatta a 84 személyt befogadó turistaszállót és a vendéglátó egységet. (Ezek a szolgáltatások 1991 tavaszáig működtek a várban.) Nincs ismeretünk arról, hogy a megalakult Várbaráti Kör milyen rész-intézkedéseket tett a későbbiek során a vár helyreállítása céljából, mivel ez ideig nem került elő írásos dokumentum ebben a témában. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az első, döntő és egyben eredményes lépés a Kör nevéhez fűződik. Dr. Bakó Géza 1975-ben bekövetkezett haláláig volt a Kör elnöke. 1976-ban Perics Péter tanítót, a Siklósi Járási Tanács Művelődési Osztályának vezetőjét választották a Kör elnökévé; titkár Nagy László, alelnök dr. Zsák László ügyvéd lett. A pénztárosi feladatot Kaiser László látta el. Ettől az időszaktól kezdve láthatóan felélénkült a Kör tevékenysége. Az új elnök nagyszabású tagtoborzásba kezdett. A taglétszám ebben az időszakban 200 fő fölé emelkedett. Ez a taglétszám örvendetes volt, hiszen az ország számos pontjáról jelentkeztek tagnak, sőt külföldön élő tagja is lett a Körnek. Gondot jelentett viszont a kapcsolattartás, másrészt ritkán lehetett arra számítani, hogy távolabbi településen élő is megjelenik a meghirdetett közgyűlésen. Napjainkban a Kör fő tevékenysége most már nem a várnak, mint épületnek a megmentésére irányul, hiszen az állami szervek ezt látható módon kézbe vették. Ez abból is kitűnt, hogy a siklósi vár besorolást nyert az ország 20 legfontosabb műemlékei közé. A feladatok zöme Siklós történelmi múltjának kutatására, Siklóson élt neves személyek megismertetésére, Siklóson történt jelentősebb események, jeles épületek, utcanevek, dűlőnevek eredete, Siklós váruraival kapcsolatos tudnivalók, stb. Konferenciák szervezése során történészek, helytörténészek számoltak be kutatásaik eredményéről, és az ún. klubfoglalkozások alkalmával pedig - kisebb létszámú érdeklődő előtt - hangoztak el előadások, legtöbbször ugyancsak kutatási eredményekről. A konferenciákon elhangzott előadásokat a Kör a kiadványaiban megjelentette mindaddig, amíg erre pénzügyi lehetősége volt. A jeles személyek tekintetében folyt kutatások sorából kiemelkedik a Batthyány Kázmérral kapcsolatos munka. A hazai és a bécsi levéltár anyagát felhasználó kutatómunka eredményeként, széleskörű ismereteket szerezhetett a tagság gróf Batthyány Kázmér tevékenységéről, történelmi szerepvállalásáról. Ezt a nagy volumenű munkát dr. Füzes Miklós pécsi főlevéltárosa, a Kör tagja végezte. Amikor híre jött, hogy a párizsi Montmartre temetői nyughelyét felszámolják, akkor a Kör több fórumon kezdeményezte Batthyány Kázmér földi maradványainak hazahozatalát. Ez a kezdeményező munka sikerrel járt. Budapesten a hivatalos baranyai delegáció átvehette az érckoporsót a hamvakkal és Pécsre szállíthatta 1987.VI.3-án. Batthyány Kázmér június elején már Pécsett pihent. Június 5-én du. a hosszan sorjázó autókban helyet foglaló küldöttség kísérte Siklósra Pécsről a nagy halott földi maradványait, ahol fegyveres őrség vigyázta. Majd 6-án reggeltől a várbaráti kör tagjai álltak díszőrséget. Az újratemetés napján mintegy 3000 ember szorongott a várudvaron, ünnepi beszédet Horváth Lajos a Baranya Megyei Tanács elnöke, majd Péter János nyugalmazott külügyminiszter mondott. A díszes koporsót, mely Batthyány Kázmér hamvait befogadta az érckoporsóval együtt, Kő Pál szobrászművész készítette. A Szózat felhangzása után a MÁV Fúvószenekara Mosoni Géza Gyászzenéjét játszotta, miközben katonai díszpompával helyezték - harangzúgás közepette - a földi maradványokat a kápolnában kialakított kriptába. 1994-ben dr. Simor Ferenc (nyugalmazott országos főállatorvos) vette át Perics Pétertől a Kör vezetését. A titkári munkát dr. Túros Sándor ny. mezőgazdasági mérnök vállalta el, míg az alelnök továbbra is, egészen a bekövetkezett haláláig dr. Zsák László maradt. Őt Spiegel Valéria bírósági ügyvezető, majd 2 év eltelte után Tóthné Botz Györgyi tanár váltotta fel. A titkári poszton is változás történt, miután 2004-ben dr. Túros Sándor lemondott, helyére Benedekné Kovács Zsuzsanna került. Nagyon sokat fáradozott a Körért Szabó Sándorné, aki minden rendezvény meghívóját személyesen vitte el a siklósi tagoknak, ezen kívül a közgyűléseken és az elnökségi üléseken a jegyzőkönyvet vezette, valamint a Kör gazdasági, azaz pénzügyi ügyintézője volt. Meg kell emlékezni Simor Eszter tevékenységéről is, aki számos éven keresztül részt vett a Kör sikeres pályázatainak elkészítésében, aminek eredményeként, a 0 forint kasszaszintet sikerült feltornázni működőképes pénzügyi állapotra. Igen jelentős volt közönségszervező munkája is, amit a Kör által szervezett rendezvényekről tudósító plakátok, és meghívók elkészítése és terjesztése terén végzett. A propaganda-tevékenységnek köszönhetően nem egy esetben volt zsúfolt a jelenlévőktől a katolikus templom, amikor a malenkij robotra elhurcoltakra emlékezett a városi ünnepség, vagy a várkápolnában tartott aradi tizenhárom emlékünnepsége volt műsoron, Csendes, de igen hasznos munkása az egyesületnek Haraszti Attila, aki szorgalmasan jegyzi a Siklóson történő eseményeket és azokat továbbítja a megyei levéltárnak. A Kör tevékenységéről, rendezvényeiről gyűjti, és rendezi a dokumentumokat. Elismerésre méltó, hogy nagyon ügyesen kutat fel régi fényképeket és azokat a Siklós c. újságban közkinccsé teszi a lakosság számára. Az új vezetés, noha látta, hogy a korábbiakhoz képest a vár épülete mennyi változáson ment keresztül, mégis maradt egy ponton felhalmozódott építési törmelék, amit senki sem kívánt eltakarítani.. Az első szóra, a tagságból mintegy harmincan jelentkeztek a „sitt” felszámolására. Sőt az egyik vállalkozó, hadd említsem meg a nevét is: Szalai László, aki tehergépkocsival vett részt a munkában és elszállította a törmeléket. Mindez 1998-ban történt. Az új vezetés két nagyon fontos feladatot jelölt meg a következő évekre, nevezetesen Siklós monográfiájának megjelentetése és a helytörténeti múzeum létrehozása Siklóson. A monográfia írása 1995-ben megkezdődött 9 tagú szerzőgárda bevonásával. A szerzőgárdát Vonyó József a Pécsi Tudományegyetem tanára fogta össze és a szerzők munkáinak szerkesztési munkálatait is elvégezte. Képszerkesztő B. Horváth Csilla volt. A kötet szerzői: Aubert Antal, Nagy Erzsébet, Font Márta, Szita László, Gerő Győző, Kiss Z. Géza, Tegzes Ferenc, Nagy Imre Gábor, Rozs András. A munka 2000-ben jelent meg. A kiadvány megjelenését jelentősen segítette az a tény, hogy Siklós Város Önkormányzatának Testülete vállalta a monográfia nyomdai költségeinek, a mintegy 3 millió forintnak a finanszírozását. Sajnálatos, hogy monográfia – technikai okokból - csak 1957-ig tárgyalja a Siklóson történt eseményeket. A múzeum létrejöttének ügye sajnos még várat magára. A kiszemelt és a Kör számára alkalmasnak minősített épületet a város akkori önkormányzata magánkézbe jutatta, azaz eladta. A kör elnöksége kinyilvánította, hogy sajnálatos módon ezzel a továbbiakban még távolabb került a helytörténeti múzeum megvalósításának ügye. A korábbi, 1990. augusztus 27-én elfogadott alapszabályt 2006. március 16-án új alapszabály váltotta fel, mely közhasznúvá kívánta minősíteni a szervezetet. Ezt az alapszabályt, illetve a közhasznúvá minősítést a Baranya Megyei Bíróság 2006. augusztus 12-én jegyezte be. Az új alapszabály bővítette a Kör feladatkörét, melyből különösen kiemelendő a szomszédos határon túliak bekapcsolása a Várbaráti Kör munkájába. Sajnálatos módon, a kezdeti, ígéretes lépések után elhaltak a kapcsolataink. Különösen fájó, hogy a Horvátországi Magyarok Szövetségével sem sikerült a tartós együttműködést megvalósítani. Talán az elkövetkező időben alakulnak úgy a viszonyok, hogy a Kör megvalósíthatja ezt a tervét is. Meg kell említeni az egyes magyarországi szervezetekkel létrejött kapcsolatokat, melyek többé-kevésbé életképesek voltak számos éven keresztül. Ilyen kontaktus jött létre a Baranya Honismereti Egyesülettel, a Város– és Faluvédők Szövetségével, és a Baranya Várbaráti Köreinek Egyesületével. (Sajnos, ez a szervezet alig négy éves fennállása után megszűnt.) Ez utóbbinak tagja volt a Pécsváradi Várbaráti Kör, a Szigetvári Várbaráti Kör, a Szászvári Várbaráti Kör, a Magyaregregyi Várbaráti Kör Máré várával, valamint a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör. Jelentős volt korábban is, és napjainkban is fontos szerepet tölt be a Kör Siklós város ünnepeinek szervezésében. A Kör 1993-tól kezdte meg – Simor Ferenc dr. kezdeményezésére – az azóta hagyománnyá vált, malenkij robotra elhurcoltak emlékére rendezett ünnepségét, ökumenikus istentisztelettel egybekötve. Az emlékező ünnepi beszédek megtartására a Kör elnöke több alkalommal kért fel neves személyeket. Minden megemlékezésen részt vett szép és odaillő műsorral a Siklósi Tenkes Vegyeskar, Képíró Kálmán szóló énekszámával, az időközben elhunyt Haramza László, az Állami Operaház magánénekese és leánya, Haramza Klára oratórium- és dal énekművész fellépésével. Valamennyi alkalommal az ünnepség koszorúzással zárult a várkertben lévő Hősök és Áldozatok Emlékművénél. A rendszerváltoztatás után, a Kör kezdeményezésére kezdődtek meg a március tizenötödikére emlékező ünnepségek. Ennek keretében, több alkalommal Körünk által felkért előadó mondta az ünnepi beszédet. Az ünnepi nap során, minden alkalommal koszorúzásra is sor került Batthyány Kázmér sírjánál a várkápolnában. 1994 és 2011 között e nap délutánján szerveződtek az ún. tudományos emlékülések. Ezeken meghívott előadók idéztek fel olyan történelmi eseményeket, amelyek kötődtek az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz. Ugyancsak a Kör szervezte hosszú éveken keresztül az 56’-os forradalomra és szabadságharcra emlékező városi emlékünnepségeket, a római katolikus temetőben lévő ’56-os emlékműnél. 2008-tól az ünnep rendezését átvette Siklós Város Önkormányzata a március tizenötödikei és az 1956. október 23-i megemlékezések vonatkozásában. Az Aradi Vértanúkra történő, október hatodikai megemlékezéseket a várkápolnában továbbra is Körünk szervezi. A Kör fennállása során több emléktáblát helyezett el Siklós, és Nagytótfalu területén. Emléktáblát kapott Siklóson Haraszti Ernő újságíró, író, Cs. Szabó László író, Bakó Géza dr. a Várbaráti Kör első elnöke, Fejes János dr. Siklós díszpolgára, (a díszpolgári címet posztumusz kapta) a Siklós múltja c. monográfia írója, Simor Ferenc dr. meteorológus, egyetemi magántanár, és Rúzsás Lajos református lelkész, valamint fia Rúzsás Lajos történész és Haraszti Miklós újságíró. Valamennyien siklós szülöttei, illetve itt éltek Siklóson rövidebb, vagy hosszabb ideig. Nagytótfaluban Zsolczai András lelkész emlékére került emléktábla a templom falára, a Kör finanszírozásában, aki 1806-ban megszervezte a nagytótfalui református templom építését. Ugyancsak Nagytótfaluban kapott márvány emléktáblát az a 12 hősi halált halt nagytótfalui, akik a második világháború során estek el. Az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc során elesett nagytótfalui hőseire a templom előtti téren felállított kopjafa emlékeztet, amit Nagy Ágoston siklósi fafaragó népművész készített, ugyancsak a Kör, valamint a Nagytótfalui Tájház kezdeményezésére. Meg kell említeni azt a vitát, ami a várkertben elhelyezett „Hősök és áldozatok” emlékmű kapcsán kialakult. A Várbaráti Kör több tagja szerette volna, ha ez az emlékmű a siklósi temető bejáratához kerül, ahol megfelelő hely kínálkozott az alkotás elhelyezésére. A Kör akkori vezetői alkalmasabbnak ítélték a várkertet és a döntés az ő véleményüket részesítette előnyben. A Kör 1994–től napjainkig több tanulmányi kirándulást szervezett. A kirándulásoknak során eljuthattak a Kör tagjai Erdély és a Pártium több pontjára, a Felvidékre, Horvátországba és Magyarország több neves helyszínére. A kirándulási lehetőségeket a jövőben is szeretné kihasználni a Kör tagsága, ezért például a Kör jövő évi tervének programjában is fő helyen szerepel belföldi és külföldi kirándulás. 2011.11.11-én, a siklósi könyvtár épületében tartott közgyűlésen, a tisztújítás során Balázs Csabát választotta meg a tagság a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör elnökének. Jelenleg Tésenyi Róbertné a titkár és az elnök helyettese Simor Ferenc dr. Balázs Csaba elnöksége alatt folytatódott a korábbiakban is rendszeresen megtartott közgyűlések, ahol a tagság elé került az elnök beszámolója és megtartásra kerültek az elnökségi ülések és klubfoglalkozások is. Nagy népszerűségre tettek szert az úgynevezett Tenkes Senior Akadémia előadások. Az előadók a Pécsi Tudományegyetem oktatói közül kerültek ki, illetve nagysikerű előadása volt dr. Herendi Eszter onkológus főorvosnak is. Balázs Csaba aktívan szervezi a kör életét, köztük a kirándulásait, konferenciáit, foglalkozásait, és gondoskodik az utánpótlásról is, a tagság tonorzásáról. A Kör jelenlegi székhelye: a siklósi vár, az alakulás évében a kultúrház adott otthont az egyesületnek. Nem lenne teljes a Kör története, ha nem lenne említés a tiszteletbeli tagjainkról. A Kör alapszabálya lehetőséget ad tiszteletbeli tagok egyesületünkbe fogadásáról. Ezt a lehetőséget azon személyek esetében gyakorolja a Kör, akik egyesületünk munkájának nívóját emelhetik, ugyanakkor neves személyek, ezért kívánatos a tagságuk. Ők a közgyűlés véleményére alapozva kapnak meghívást. Amennyiben elfogadták a felajánlott tiszteletbeli tagságot, úgy ismét a közgyűlésnek kell határoznia felvételükről. Ilyen módon lett tiszteletbeli tagunk dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, professor emeritus; a közelmúltban elhunyt dr. Ráday Mihály, a Város és Faluvédő Szövetség elnöke; valamint Halász Péter, a Honismereti Szövetség volt elnöke, ma már Erdélyben élő néprajzkutató. A Kör felvázolt történetében néhány feladatot sikeresen teljesített. Ugyanakkor több munka sürgetően még várat magára. Jó volna, ha a tagságunk több fiatallal erősödne, kívánatos lenne, ha azok a tagtársaink, akik passzív szereplők, „hátradőlve” szemlélik a Kör tevékenységét a lehetőségükhöz képest aktiválnák magukat, hiszen mindenkire, minden dolgos kézre, alkotó elmére szükség van! Feladatok után sem kell nagyon kutatni, hiszen ezúttal is számos tennivalót lehetne felsorolni, amit nagyon jó lenne minél előbb elvégezni. A ma már 60 évet megélt Vár- és Múzeumbaráti Kör reménység szerint, ha minden eléje kerülő, az alapszabályban körvonalazott feladatot el akar végezni, akkor biztosan megjósolható számára egy újabb, sűrű tennivalókban eltöltendő, következő hatvan év!