Mindig csodálattal töltöttek el a hatalmas régi épületek, a monumentális műemlékek. Számomra a gótikus templomok és katedrálisok jelentik az építészet tökéletességét. Ahogyan megkomponáltan állnak harmóniában a tér és a tömeg kettőségében. Ámulatba ejtő, hogy modern számítógépeket és hidraulikus emelőgépet nem ismerő emberek mire voltak képesek a kor technikai színvonalán. Az egyik legkeményebb anyagból, a kőből emelték ezeket a hatalmas épületeket, ám mégis légiesen könnyűnek hatnak, egyik-másik szinte lebeg, dacolva a fizika törvényeivel. Építészeti remekművek, ami által nyomot hagyott építője az elkövetkező évszázadok, talán évezredek számára.
"A gótika az első klasszikus művészet, amely teljesen Európában gyökerezik. A romanika hosszú századokon át érlelődik, és a legváltozatosabb keleti, nyugati, ókori és "barbár" összetevők különböző fokú és arányú egybeszövődése által alakítja ki a maga művészi nyelvezetét... E mozaikszerűséggel szemben a gótika minden tekintetben a nagy egyéniségek művészete" A gótikát sokan azonosítják a katedrálisokkal és Franciaországgal, de talán nem is véletlen, hiszen a katedrális a püspök temploma, ilyen formán pedig a városé, és amit a katedrálisok jelentésükben hordoznak, azt Európában a városok újjászületésével azonosítanak.
„A gótikus művészet a fény és a végtelen sugárzás művészetét hirdeti, amely koncepció magába foglalja az új művészet kulcsát, Franciaország művészetének modelljét”. Ahogyan Albertus Magnus is félreérthetetlenül kinyilvánította: „Azt kell mondanunk, hogy amiként a testi szépséghez szükséges, hogy meglegyen a tagok illő arányossága, és hogy a szín átragyogjon rajtuk, úgy az általános szépség fogalmát illetően is jogos követelmény a meghatározott részeknek vagy hatóerőknek, vagy bármi egyébnek a kölcsönös aránya, s hogy ezeken átragyogjon a forma világossága.” Suger gondosan ügyelt arra, hogy az általa építtetett templomon minél jobban átjuthasson a fény, és az akadálytalanul áramolhasson végig a templom teljes belső terében, hogy az egész épület a misztikus teremtés szimbólumává váljék. Hitte, hogy a templom tündöklő, fényessé vált közegével fényt sugároz, melyet keresztül-kasul átjár az új ragyogás.
Az ember veleszületett képessége a gondolkodás és a képzelőerő. Az öntudatra ébredt elme ezt a képességét egyre merészebben használja fel, hogy megvalósítsa ideáit. Mindig is vágytunk a magasba, szerettük volna, ha semmi nem választ el az égtől. Meg akartuk próbálni a lehetetlent, megérinteni az eget, a mennyek kapuját. Talán ez a belső erő is hajtotta az építőt. Szeretett volna minél magasabbra jutni, minél közelebb kerülni a teremtőhöz, tudatni vele, hogy itt vagyunk és tekintetünket az ég felé emeljük, melynek irányát a katedrálisok tornyai mutatják számunkra. Ezek az épületek külső megjelenésükben, egy szépen megkomponált zeneműre hasonlítanak, ahol rendben egymás után sorakoznak a hangjegyek, egyik a másik után, és összességében egy harmóniává állnak össze. A gótikus katedrálisok is megkomponált remekművek, mert ahogy a szikrázó nap ráveti fényét, azonnal megszólal. Kontúrjai izgalmas játékba kezdenek szemlélője számára. Csipkézett falak, légiesen könnyed támoszlopok, függönyszerűen leomló hatalmas, díszes üvegfelületek, amik külön játékot kölcsönöznek a fénynek. Ez igazi harmónia, ami mentes a disszonanciától. Amint belépünk a csodálatos építmény kapuján, egy egészen más világban, a tér egy másik dimenziójában találjuk magunkat. Talán átélhetjük egy pillanatra a találkozást a transzcendens világgal. Elképesztően hatalmasnak tűnik a belső tér, - némileg ijesztően is hat -, mert olyan elveszettnek, olyan esendőnek érezhetjük magunkat a magasba törő tartóoszlopok tövében, mint az éjszakai tenger végtelenében sodródó hajó. Felettünk a boltozat, mint díszes ég borul fölénk, a káprázat megannyi formájában. Az üvegeken át a fény, a szivárvány minden színében pompázva járja át a belső tér valamennyi szegletét, követve a nap méltósággal teli vonulását, amint az földre hintett sugaraival, igazi szentéllyé varázsolja a katedrálist. Itt megszűnik a tér és idő fogalma. Itt átélhetjük a pillanat varázsát, amikor a lélek bejárhatja a katedrálist, amikor megérint minket a végtelen érzése. A végtelen érzete mégsem nyomaszt, mert valami nyugalmat áraszt a szakrális térben, ami megfoghatatlan és érthetetlen, de mégis érezzük jelenlétét. Talán ezt érezhette át Roger apát is, amikor belépett templomába. A katedrálisok megjelenésükben olyan magasztosak és tekintélyt parancsolóak, hogy képtelenség levenni róluk a tekintetet. Ami mindig is zavarba ejtett velük kapcsolatban, hogy ekkora tömeget, hogyan lehet megtartani, olyan vékony oszlopokkal, amiről azt képzelnénk, hogy pálcika módjára roppannának össze. Gyerekkoromban azt hittem, hogy csupán a még tökéletesebb díszítés miatt van annyi íves támaszték, hogy ezzel is szebb külsőt kölcsönözzön a katedrálisnak. Aztán megtanultam, hogy az épületen belül keletkező nyomást és feszültséget vezették le ezeken a külső támíveken, amik segítségével lehetőség nyílott arra, hogy még magasabbra törjenek, és még nagyobb tereket hidaljanak át. Tették mindezt, Isten dicsőségére. Legalább is, így hitték. „Az elképzelés, a gótikus építészet alapgondolata, Észak-Franciaországban született, és nemcsak technikai újítás volt, felfedezték, hogy a keresztboltozat elve tovább fejleszthető, és lehetővé tesz olyan megoldásokat, amelyekről a normann mesterek álmodni sem mertek.” „A kor gondolatvilágának kifejezésére, törekvéseinek megvalósítására egységes hatású, áttekinthető, fénnyel elárasztott, hatalmas méretű, magasba törő tereket és ezeket érzékeltető épülettömegeket hozott létre. Mindezzel az anyag, szerkezet és forma harmonikus arányokra épülő, tökéletes egységét teremtette meg. Így jött létre először az antik építészettől elszakadó, bár egyes elemeit átformálva felhasználó, önálló európai stílus.”
Meghonosodásában a ciszterciek, majd fokozódóan a kolduló rendek: ferencesek és domonkosok templom- és kolostorépítkezéseinek volt jelentős szerepe. Kezdetben francia, majd németországi mesterek munkájának a jellegzetességei mutatkoznak. Utóbb a szomszédos Ausztria, Csehország és Szilézia gótikus építészetének hatása erősödik a területükről hívott és részben itt letelepedő mesterek révén. A hazai gótika korai szakasza a XIII. század második felére és a XIV. század elejére, virágkora Nagy Lajos és Zsigmond uralkodására, késő virágzása Mátyás és II. Ulászló korára esik. A magyarországi gótika alkotásai méreteikben és kiképzésükben szerények. A francia és a német gótika erősen tagolt templomtömegeivel szemben a lényegesen kisebb hazai templomok inkább zárt, tömbszerű megjelenésűek, homlokzataik egyszerűbbek, kevésbé áttörtek. Gótikus építészetünk alkotásai a töröktől megszállt területeken jórészt elpusztultak. Emlékei jobbára az ország mai területének töröktől meg nem szállt nyugati, északi és északkeleti vidékein, továbbá a Felvidéken és Erdélyben maradtak ránk.
„Az adatokból 1251 óta ismert várat, amelynek gótikus formája a 14. század végétől birtokos Garaiak és utódaik, Corvin János, Enyigi Török Imre, majd bajnai Both András idejében alakult ki, a 16. század elején Perényi Imre nádor építtette át reneszánsz formában. 1519-1510-ben Perényi a Csehországban tartózkodó király helytartója, egyben pedig horvát bán is volt. Siklós átépítésére az így szerzett többletjövedelem adhatott lehetőséget, az tehát 1509 után kezdődhetett.” Kétségtelen, hogy rendkívül szép reneszánsz kőfaragásokat találhatunk a siklósi várban, de ne feledkezzünk meg a gótikus kápolnáról és a legújabb rekonstrukciós munkálatoknak (2014) köszönhetően napvilágot látott szenzációszámba menő gótikus leletekről sem. „ A siklósi vár kőtára őrzi azokat a további faragványokat, amelyek az 1964-1968 között végzett ásatásból kerültek elő (Czeglédy Ilona).” „ A korábbi kutatók (Gerő László, Czeglédy Ilona) a kápolnát teljes egészében a Garaiaknak tulajdonították, míg későbbi publikációikban a hajónak – az utolsó Garaiak idején – szentéllyel való bővítéséről írtak. A reneszánsz elemeket mindig a Perényiek átalakításához kötötték.” „A középkori eredetű vár kápolnája a XIV. század végén épült. Csaknem négyzetes hajójából a vastag várfalat áttörő, széles, csúcsíves diadalívvel nyílik a várfal elé kiugró, sokszögzáródású, támpilléres szentély. A hajó nyugati végében vékony reneszánsz oszlopok közötti ívek és három csillagboltozat támasztják alá a karzatot. A Garaiak gótikus várának legjelentősebb műemléki maradványa ez a kápolna. Az egyhajós tér függönyíves ablakokkal áttört, gótikus szentélyben végződik. A kápolna bejáratához oszlopokon álló karzatos előcsarnok csatlakozott. A gótikus szentély átépítése éppúgy a Perényiekhez köthető, mint a Perényi címeres reneszánsz berendezés (karzat, pasztofórium, oratóriumablak).” A szentélyben van elhelyezve Perényi Imre címertáblájának töredéke. A szentélyben található továbbá gróf Benyovszky Móric és gróf Batthyány Kázmér sírja is. A 2010-ben megkezdett rekonstrukciós munkálatok során a gótikus várkápolna falkutatása is elkezdődött. A régészeti feltárásokat és kutatásokat Bartos György régész-művészettörténész és Juan Caballo régész irányításával kezdték meg. A kutatás megkezdése után láthatóvá vált, hogy több átépítés is történt a Garák ideje óta. A padozat felbontása, valamint a bejárati rész megkutatása során több olyan anomáliát is találtak a kutatók, amelyek nem illettek bele az eddig megismert és feltételezett szerkezeti elrendezésébe. A kápolna tagolása és padló szintjének eltolása is jól mutatta, hogy a szentély legelső része négyzet alapú volt és szervesen kapcsolódott a gótikus szárnyhoz (keleti oldal). Míg a szentély félköríves része később került kialakításra. Az előzőekben jelzett kutatást, már megelőzte egy 2004-ben zajlott kutatás is, amely a belső udvari homlokzatot (keleti és déli szárny), valamint a keleti gótikus szárny belső kutatásait foglalata magában. A kápolnához északról csatalakozó keleti palotaszárny és a homlokzat falkutatása során figyeltek fel Bartos Györgyék arra, hogy a kápolna addig elfogadott, egyperiódusú építéstörténetébe nem illeszkednek az a jelenségek, amelyeket ekkor tártak fel. „A keleti palota udvari homlokzatának és a kápolna falának csatlakozását vizsgálva úgy találták, hogy a homlokzati fal dél felé továbbfutó síkjához utólag építették a kápolna nyugati tömbjének falát. E tömböt határoló két falát kívülről egységes szerkezetűnek látták – rajtuk a 18. században elbontott reneszánsz loggia nyomaival -, csak a nyugati fal alapozásában találtak 2006-ban egy határozott elválást, a mai északnyugati saroktól 130 cm-rel délre, ami egy korábbi, keskenyebb épület északnyugati sarka volt. Ez a korábbi épület összefügghetett a Czeglédy Ilona által ide feltételezett 13. századi belső kapuval is, de datálásához, alaprajzi rendszeréhez további információkat csak a kápolnahajó régészeti ásatásától remélhettek.” A siklósi vár másik jellegzetes késő gótikus emléke, a Garai család idején épült késő gótikus zárt erkély is. Közismert a Szakál Ernő által rekonstruált gótikus zárterkély a déli homlokzaton, de az már kevésbé, hogy ennek környezetét a homlokzaton, valamint belső terében a figurális konzolokat színes festés fedte. A család vagyonának köszönhetően megengedhette magának, hogy siklósi rezidenciáját átépítse, felújítsa. Az építkezésről egy feliratos kő is tanúskodik. A gótikus zárt erkély a vár homlokzatának egy jellegzetes díszévé vált. A déli oldal első emeletén található, amely terembe utólag egy Perényi címeres reneszánsz kandalló is bekerült. A helyiek gyakran emlegetik ezt a termet Zsigmond szobának, mert a szóbeszéd szerint itt tartották fogva Zsigmond királyt 1401-ben. Természetesen erre nincs bizonyíték, de nem is zárható ki.
Bár nem gótikus építmény, de a falkutatások alkalmával bukkantak rá egy imafülkére, amit a hatvanas években zajló nagy átépítés során sem találtak meg. Vélhetően Kanizsai Dorottya imafülkéje lehetett. Elképzelhető, hogy egykoron ez volt a „rosarium”. A vár déli részében található, fallal övezett szorost hívták Dorottya kertnek, ahova a rekonstrukció során rózsalugasokat, rózsakertet (rosarium) terveztek, de a falkutatás során megtalált imafülkében nagyon szépen megmaradt falfestésen, jól láthatóak a körbefutó rózsamotívumok, amik rózsafüzért mintáznak, ezért nem elképzelhetetlen, hogy Kanizsai Dorottya rózsakertje nem is létezett, mert valójában a saját imafülkéjét hívhatták rosariumnak. „A Szűz Máriához intézett imádságfüzért latinul rosariumnak nevezték, ami rózsakertet is jelent. Talán ebben kereshetjük annak a helyi hagyománynak a gyökerét, amely Kanizsai Dorottyának, Perényi Imre nádor feleségének, Siklós reneszánsz nagyasszonyának „híres rózsakert”-jét emlegeti a várban.” Az imafülke megtalálása viszont régészeti szenzáció. Vélhetően a török megszállók által befalazott, közel ötszáz éves imafülkét tártak fel a vár első emeletén, a várkápolna falának tövében. Az imafülke feltárásának előzményét az adta, hogy egy török kori minaret részeit keresték a kutatók 2010-ben, amikor is rábukkantak az értékes leletre. „A vár 1686. októberi sikeres keresztény ostromát ábrázolják a legkorábbi metszetek. Ezeken fontos elemként szerepel a belső várban egy minaret, de ez nem látható Michael Wening 1687-ben már bizonyosan a helyszínen készült és részleteiben is pontos metszetén. Annál érdekesebb, hogy egy hasonló torony feltűnik egy XVIII. századi céhlevélen és egy XIX. századi várábrázoláson is.” Ezért keresték a kápolnától délre lévő emeleti helyiség sarkában az esetleges török eredetű torony nyomait. A helyiség vastag homlokzati falában egy befalazott kamrát találtak, és ekkor döbbentek rá, hogy nem az egykori minaret bejáratát találták meg, hanem egészen mást, egy kisméretű imafülkét, amiben figurális festés nyomaira leltek.
A siklósi vár III. ütemének (2014) felújítása kapcsán került elő egy rendkívül szép, részleteiben aprólékosan kidolgozott, értékes gótikus lelet. A fájdalmas Krisztust ábrázoló kőfaragás különlegessége, hogy festett. A Krisztust ábrázoló szobor stigmái vörössel lettek megfestve, amelyet jól konzervált a homlokzati fal amelyben megtalálták. Vélhetően ezt is az oszmán előrenyomulás miatt mozdíthatták el a kápolnából, és helyezték el a falban. A török hódoltság kezdetének időpontjára datálható a szobor elrejtése, ez 1543-ban lehetett. A fájdalmas Krisztust ábrázoló relief feltárási helye, a vár nyugati homlokzatának első emeleti falrészében, a barbakán nyaktagja végében lévő boltív felett volt. Azért is okozott nagy örömöt és meglepetést a lelet megtalálása, mert a vár legrégebbi része a déli és keleti szárny, amelyeket már a hatvanas években és a vár jelenlegi felújításának I. és II. ütemében, azaz 2009-2011 között megkutattak, de jelentős leletekre nem bukkantak. A régészeti szempontból kevésbé jelentős nyugati szárny homlokzati falából viszont három értékes lelet is előkerült. Az egyik a már említett fájdalmas Krisztus, a másik egy kb. 70 cm hosszú 40 cm átmérőjű festett gótikus kődarab, amelyet egy oroszlán-címeres faragás díszit. A harmadik lelet pedig a Szakály Ernő által 1971-ben rekonstruált déli szárny homlokzatán lévő gótikus zárterkély boltozatának egy eredeti darabja. „A kutatás legvégén, utolsó darabként egy szenzációs lelet került elő: egy igen finoman megmunkált kőhasáb az alaposabb vizsgálat, majd a kibontás során igazi műalkotásnak bizonyult. A kiváló szobrászmunkával készült relief Fájdalmas Krisztust (latinul: Vir dolorum) ábrázolja a sebeivel. A kutató valószínűnek látja, hogy a szobor a Garai-kori (még az 1507-15 között felépített szentély nélkül működő) várkápolnához tartozott, talán egy szentségtartó, vagy inkább egy oltár felső elemeként, amely a vár és a kápolna Garai Jób-féle átalakításakor készülhetett.” A Krisztus szobrot bizonyára gondos körültekintéssel helyezhették oda, mivel a feltárás során jól kivehetően látszott, hogy ahová befalazták, azt a helyet úgy készítették elő, hogy megóvja a szobrot. Kötőanyaggal és apró cserepekkel bélelték, majd a behelyezett szoborra szintén apró cserepeket és kötőanyagot, majd nagyobb cserepeket helyeztek. Ezt követően került sor a teljes befalazására. Az általam készített kép a lelet helyét mutatja még a kiemelés előtt, míg a második kép a kiemelést követő percekben készült. Hatalmas élmény volt Bartos György társaságában kiemelni a leletet, majd azt a külső állványzatról óvatosan beemelni a vár ablakán. Közben azon izgultam, hogy a lelet nehogy megbillenje, nehogy megcsússzon, mert hatalmas kár lett volna, ha az ingatag állványzatról két emelet mélységbe lezuhan. Szerencsére sikerült biztonságba helyeznünk. Megtisztítás után méltó helyére helyeztük, azaz visszavittük a várkápolnába. A nagyközönség ott tekintheti meg.
1543-ban sajnos Siklós vára is elesett.
Siklós ostromáig és elestéig hosszú volt az út. Amikor Siklós várát Szulejmán csapatai ostrom alá vették, ekkora az Oszmán Birodalom már világbirodalommá terebélyesedett. Szulejmán szultán, Siklós ostromát megelőzően, 1526. augusztus 29-én a magyar haderőre súlyos csapást mért. Ebben a csatában II. Jagello Lajos magyar király is elesett, aki szinte még gyerekként vett részt az ütközetben. A szultán csapatai a győzelmet követően nem vonultak tovább, pedig Siklós vára egy kőhajításnyira volt. Érzékeltetve a távolságot, abból a térségből szabad szemmel is jól látható a Szársomlyó és a Tenkes. Ennek ellenére mégsem indult meg a sereg, pedig az a haderő menetből el tudta volna foglalni a várat. Szulejmán miért csak 17 évvel a mohácsi csata után döntött Siklós elfoglalása mellett? Röviden nézzük az előzményeket. A birodalom története és fejlődési ideje viszonylag rövid, hisz valamikor az 1280-as évek táján bontakozik ki, és a század végére születik meg az oszmán állam. Mintegy 400 sátornyi türkmén nomád alapítja meg a későbbi világbirodalmat, amely a korszak meghatározó tényezőjévé válik. Oszmán volt az államalapító, akiről a birodalom a nevét is kapta. Szulejmán 1520-as trónra kerülésekor a birodalom közel 1,5 millió km2 kiterjedésű volt, halálakor már elérte a 2,5 millió km2-t. A hódításokban résztvevő janicsár elitcsapatot (új sereg), valamikor az 1360-as évek táján hozták létre. A hadsereg lételeme a hódítás volt, ennek következtében a birodalom rendkívül expanzív hatalommá vált. Szulejmán nem sokat késlekedik, már 1521-ben komoly csapást mér a déli várrendszerünkre. Elfoglalja a kulcsfontosságú Nándorfehérvárt. A támadás a lehető legrosszabbkor ér bennünket, ugyanis II. Jagello Ulászló halálával a kiskorú II. Lajos örökölte a trónt, aki helyett a királyi tanács kormányzott, miközben a rendi anarchia folytatódott, ami az ország védelmi képességét is csökkentette. Nem kellett sokat várni a következő csapásra. Ez 1526-ban Mohácsnál bekövetkezett, ez azonban nem jelentette az ország teljes pusztulását és a függetlenség megszűnését, mert Szulejmán elsődleges célja Bécs elfoglalása volt (1529 és 1532) és nem Magyarország területi megszállása. A kivonulás után másfél évtizedet kaptunk, hogy rendezzük sorainkat és felkészüljünk a következő támadásra. Ez 1541-ben meg is történt, ami Buda elvesztését jelentette. Ennek azonban egyik előzménye volt a Ferdinánd és Szapolyai által 1538-ban megkötött váradi béke. Ebben a megállapodásban Szapolyai belegyezett, hogy halálakor az általa birtokolt országrész is Ferdinándra szálljon. Közben híveit fiára, a csecsemő János Zsigmondra eskette fel. Fráter György az uralkodó halálát követően a csecsemő trónörökös gyámja és egyben az ország kormányzója lett. Szapolyai halála után Ferdinánd, a Roggendorf generális által vezetett fegyveres csapatokkal kívánt érvényt szerezni a váradi békében foglaltaknak. Megtámadta Budát, ezért Werbőczy és György barát a szultánhoz fordult segítségért. Köztudott, hogy Fráter György kiváló diplomata volt, de 1541-ben tévedett. Ennek köszönhetően, mivel „hívták”, Szulejmán bevonult az országba és szinte kardcsapás nélkül elfoglalta Budát, az ország szívét. Ez volt az igazi Mohács, hisz ekkor vesztettük el függetlenségünket és ekkor szakadt az ország három részre. Az ezt követő végvári harcokat is Fráter Györgynek köszönhetjük. Buda eleste után, még 1541 végén, Ferdinánddal megkötötte a gyalui egyezményt, ami a váradi békeszerződés megerősítése lett volna. Ennek köszönhetően Ferdinánd 1542-ben megpróbálta Buda visszafoglalását, de kudarccal járt. A szultán pedig Buda védelme miatt úgy döntött, hogy kiszélesíti a megszállt területrészt, ami a birodalmat összeköti Budával. Ezen tervének véghezvitele érdekében, 1543-ban ismét sereggel vonult az ország ellen. Ekkor elesett Siklós (1543. július 7.), valamint Pécs, Székesfehérvár, Esztergom és Visegrád is.
Néhány szó Siklós ostromáról.
Szulejmán előre küldte Ahmed pasát, hogy vonuljon Siklós alá. A vár védelmét vezető Vas Mihály kapitány visszautasította a pasa megadási felszólítását és felkészült a védekezésre. Az ostromlók felállították ütegeiket, amelyek a nyugati, és a déli oldalt támadták igen hatékonyan. Időközben Szulejmán is megérkezett, így teljessé vált a várat ostromló sereg. Az ostrom során a védők két alkalommal is kitörtek és a közelebb tolt ágyúk közül hetet megrongáltak, négyben kárt okoztak, továbbá 21 támadót foglyul ejtettek. A várvédelem azonban hamarosan szembesült azzal, hogy nem tudja viszonozni a tüzet, mert lövegeiket nem tudták ellátni megfelelő munícióval. Az ellenség így képes volt közelebb vinni állásait és ostromrést ütni a falakon, ezzel előkészítették az általános támadást. Sajnos az ostromlók július 3-án bejutottak és elfoglalták a külső várat. Azonban Vas Mihály vezetésével a védők tartották magukat és július 3-5. között a belső várból több ostromot is visszavertek, de az ellenállásuk napról, napra gyengült, míg végül a várkapitány úgy döntött, hogy szabad elvonulás esetén feladja a várat. A vár feladásáról július 7-én megállapodott, ennek értelmében a siklósi várvédők szabadon elvonulhattak.
Folytatva az ostrom előtti gondolatmenetet, Fráter tovább ügyködött, és 1549-ben a nyírbátori szerződésben újabb kísérletet tett az ország egységesítésére. Ferdinánd, hogy a szerződésnek nyomatékot szerezzen, még lányát is János Zsigmondnak ígérte lemondása esetén. Fráter Györgynek a sorozatos diplomáciai ügyeskedése 1551-ben az életébe került, Szulejmán pedig 1552-ben ismét támadást intézett az ország ellen területe további kiszélesítése, valamint a Felvidék és Erdély elszakítása végett. Ekkor elesett Temesvár, Szolnok, Szécsény és Veszprém, de Eger védői meggátolták a terv befejezését. Szulejmán nem mondott le nagy tervéről, hogy meghódítsa Bécset, ezért 1566-ban újabb hadjáratot indított, de Szigetvár ostromakor meghalt. A halála utáni 1568-ban megkötött drinápolyi szerződés végre lezárta az ország elleni hadjáratokat, ami hosszabb időre békét hozott, de megmaradt az ország hármas területi tagolása is. Ezt erősítette meg az I. Miksa és János Zsigmond között létrejött speyeri egyezmény, amelyet joggal tekinthetünk az Erdélyi Fejedelemség születési anyakönyvi kivonatának is. Erdély különállása csak 1848-ban szűnt meg, de ez már egy másik történet…